Fura, hogy mennyire hangulatfüggőek a vágyaim. Általában a vad dolgok vonzanak: kemény, erőteljes, gyors és kicsit durva is lehet. De van úgy néha (kb. félévente egyszer-kétszer), hogy valami finomabbra vágyom. Ilyenkor mindenféle kislánykori romantikus fantáziák jutnak eszembe: elrabol egy mesebeli herceg és egy hatalmas baldachinos ágyon minden gondolatomat kitalálja; vagy a tökéletes nászéjszaka egy tökéletes pasival, aki szintén körbeudvarol, és folytathatnánk napestig.

Ilyenkor az a legfőbb kívánságom, hogy átöleljenek és mindenféle követelés nélkül, abszolút spontán történjenek a dolgok. Sajnos azonban ez nekünk még nem kivitelezhető. Jó lehet azoknak a pároknak, akik gyereket szeretnének :).
Így aztán általában annyi lesz belőle, hogy pár perc finomkodás után visszatér a valódi vadság, és minden olyan lesz újra, mint mindig.

De ez nem is baj, hiszen ha már egy szobába kerülök a Zurammal, leszaggatnám róla a ruháit, úgyhogy nem kell sok, hogy elszálljanak az érzelgős fantáziáim - amúgy sem vagyok az a nyáladzós típus (bocsi).

(A múltkor komoly előrelépés történt, nemsokára megírom a részleteket, de még keresem a fejemet hozzá. :$)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.