Barátnőmmel elballagtunk sétálni egy nagyot. Az idő szép volt, a Nap sütött, lágy szellő lengedezett stb... Tehát az idilli környezet biztosítva volt.
Utunk persze nem a városba vezetett. Elhagytuk az aszfaltos utakat és kisétáltunk egészen a nagy semmiig. Földút, birkanyomok és madárcsicsergés. Persze ilyenkor mikor nem lát és nem hall senki M mindig nekiáll kacérkodni holott tudja, hogy a felsorolt /perz dolgokhoz túl szende, hogy ott és akkor végrehajtsa. (Ahogy ezt olvassa most is biztos fülig elpirul és azt mondja magában, hogy "jólvanna..." :)
Utunk pediglen egy dombocskához vezetett, melynek a legmeredekebb oldalán kapaszkodtunk fel. Persze a Csajszi már a kb. 40 méteres út közepén pánikolt, hogy le fogunk esni meg hogy jövünk le, de én tovább vonszoltam. Utólag persze kiderült, hogy jól tettem.
Odafennt a nyár melegétől elsárgult gyep fogadott minket. A nagyobb szálfüvek lábszárközépig érhettek, s mi lihegve le is telepedtünk gyorsan rájuk. Pár korty itóka után rögvest rá is tértem az odalent feszegetett témára, hogy akkor most lesz szex vagy sem, amire az a jól ismert szégyenlős-mosolygós-kacérkodós-bűnbánós tekintet volt a válasz. Végülis hip-hopp ki lett oldva a nadrágomon az öv, s egy pillanattal később már el is tűnt a fele a szájában.
Az ék kék, a szellő simogat, fejem alatt puha fű, lent délen pedig a KedvesM kényeztet. Kell ennél több? Nekem biztos nem.
Persze revans is volt, amolyan "hétköznapi" módon, félve a fertőzésektől (értsd: ujjal, ruhán keresztül, simogatással).
És te csináltad már dombtetőn? :P
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
