Még Valentin-napra beszereztem egy erotikus társasjátékot. Na nem mintha unalmas lenne a szexuális életünk, egyszerűen valami perverzet akartam a Zuramnak ajándékozni. Gondoltam, izgalmas lesz, és nos háát... az is volt! :D

Szóval megszereztem a cuccot. Volt benne egy játékszabály, egy "pálya", dobókocka, feladat- és pózkártyák.
Igazából nem akartunk ilyen dobókockás izéket, meg "versenyt", ezért kivettük a feladatkártyákat a dobozból, és átválogattuk. Azért az fontos, hogy a gagyi feladatok, ill. az olyanok, amiket nem vállalunk be, kikerüljenek. Ebben a körben kiszórtunk mindent, ami túl egyszerű, pl. "Izgasd 2 percig párod mellét!"; amihez segédeszköz kell (vibrátoros dolgok), ill. amik fertőzésveszélyesek (tejszínhab, banán, méz, stb.).

Aztán húzkodtunk... Már sajna részletekre nem emlékszem, mármint hogy melyik lapot ki húzta és mikor. Az tuti, hogy kihúztuk a jól ismert "éppen-hogy-csak" pózt (tudjátok, mikor max 4 cm-re szabad behatolni) - hú, hát ez több, mint izgi; főleg a pasinak, csak nem szabad sokáig húzni, mert elromlik a játék ;).

Aztán a Zuram húzta, hogy használja a nyelvét rajtam, miközben én álló helyzetben vagyok. Na ez NAGYON csúcs-szexi!!! Alapból imádom a nyelvérzékét (...), ám így még intenzívebb. Ezzel sem szabad túlzásba esni; le kellett állítanom a kis lelkest :P.

Harmadszorra az volt a feladat, hogy kezek használata nélkül oldjuk meg a behatolást. Végülis ebből az lett, hogy megpróbáltam háttal a Zuram ölébe ülni. Nos, ez nem egy egyszerű feladat, kérem szépen! Legalább 5 percet töltöttünk izgatott nevetgéléssel, míg sikerült. Ám szemmel láthatólag megérte, mivel így igen sok vizuális inger érte a Zuramat (pl. a jónak mondott fenekem premier planban :) ), majd a "korona"... De így sem maradhattunk sokáig, mert akartam még egyet húzni.

Az utolsó kártyán az állt, hogy kössem be a Zuram szemét, és irányítsam egy tetszőleges pozícióba. Na én ezt jól elhúztam... Először bekötött szemmel csókolgattam, majd a kezét végigvezettem a testemen. Végül rátérdeltem az ágyra, és magamra húztam; így világossá vált, hogy mit akarok: hátulról. Ekkor levette a sálat a szeméről és úgy-de úgy megkaptam a beosztásomat, hogy csak úgy pislogtam! Nagyon izgalmas volt vezetni, főleg úgy, hogy tudtam, nem számít erre a pózra (tudja, hogy nem ez a kedvencem)...

Úgy érzem, érdemes volt beruházni ebbe a társasba. Több részletet nem árulok el, de azon az éjszakán mindkettőnket 5 alkalommal érte a "kis halál", ahogy a franciák mondják... ;)

Legközelebb kipróbáljuk a pózkártyákat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.