Valahol hallottam, hogy a hosszú kapcsolatok titka a jó orális szex. Fogalmam sincs, másoknak mennyiben befolyásolja az együtt töltöt időt, de jómagam már egy lassan 2 éves kapcsolatot tudhatok magam mögött. És igen, szinte kezdetektől szívesen szájaltunk az élvezetekkel...

Persze először kis bátortalan leányzó voltam, elkövettem a létező összes technikai hibát. De a legfőbb hiba a félelem volt. Emlékszem, még tanácsokat is kértem egy tapasztaltabb barátnőmtől :). Persze akkor még sokat nem értettem belőle, de legalább el mertem kezdeni.

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és sok más a torkomon... (Na ezt nem kellett volna, de már leírtam. ;) )

Többször utaltam már rá, hogy szeretem, ha irányítanak közben. Ilyenkor pár perc és vége is a menetnek; ez tehát a hátránya. De az is legalább olyan jó, amikor kedvemre kínozhatom fél-, háromnegyed óráig. Legutóbb is ez történt.

Mindig meglepődik, mikor az ágyban fekve én kezdeményezek, úgymond "megkívánom" a Kis Barátunkat. Ilyenkor rögtön számba veszem a lehetőségeket, aztán két-három gyors szájmozdulat után abbahagyom, kézbe veszem és pár centiről, csak nyelvvel érek hozzá. Körbe-körbe. (Ez az a bizonyos pillangó.) Közben persze végig figyelem a tekintetét, és -szerinte- kihívóan mosolygok rá. Ezt általában nehezen viseli és a hajamba markolva ráhúzza a fejemet. (NB. kíváncsi lennék, mit tenne, ha ki lenne kötve a keze.....) Ekkor nincs mese, dolgozni kell, egy-két percig keményen (hadd higgye csak, hogy ő az úr! :) ) Aztán amikor már sóhajt, ismét abbahagyom. És ismét pillangó. Ezzel egészen sokáig ki lehet tolni a végét. Legutóbb néhányszor gyengéden meg is haraptam; láthatóan és érezhetően nagy sikert aratott...

Ha még tovább akarom gyötörni, bevetem a dugóhúzó technikát is. Ez egészen egyszerű; csak el kell forgatni a fejemet, miközben maximális mélységig fogadom. Ezzel nem lehet már sokáig játszani, három-négy forduló után finisbe kell fordítani a dolgokat.

Megfelelő erővel és sebességgel pillanatok alatt véget vethetek a mókának, ha megkegyelmeztem neki. Imádom érezni a heves szívdobogását, ahogy leizzad és sóhajt; majd megérzem azt a semmihez sem hasonlítható illatot, ami csak ilyenkor jellemző és csak én érzem. Tudom, hogy akár meg is állhatok, már semmi sem állíthatja meg a kitörést, mely forrón önti el a számat... Végül pedig learathatom fáradozásom végső gyümölcsét: a reszketést és az erőteljes ölelést, amivel percekig szorít magához, hogy erejét visszanyerve összecsókoljon és viszonozhassa a szívességet.

Sok mindent nem érdemes eltanulni a 18. század kurtizánjaitól, pl. haj- és szőrviselet, szifilisz, de ezt az egyet biztosan. Ha már ez a hosszú kapcsolat titka, ennyi "áldozatot" megér, nemde? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.