Mindig a spontán dolgok a legjobbak. Persze azért nem nyitott ajtónál, amikor a szülők otthon sétálgatnak :). De reggelente az ágyban fekve, párnák közt ébredezve általában kapható vagyok egy-egy röpke menetre, vagy csak valami egyoldalúra.

A Zuram már hetek óta azzal "riogatott", hogy egyszer lesz majd olyan, hogy megfogja a fejemet, ráhúzza és nem vehetem ki a számból, bármennyire akarnám is (akarná a ... ;) ). Persze mindezt csak azért mondta, hogy kissé felkorbácsolja a vágyaimat: hiszen pontosan tudja, a vad ígéretektől igazán beindulok.

 

Aztán ma reggel beváltotta ezt is. A szokásos ördögi, kéjes mosoly ült az arcán ébredés után pár perccel - már tudtam, mi lesz a sorom, de ilyenkor annyira szeretem provokálni! Mintha nem tudnám mire gondol, simogatom, és kérdezgetem: "Mit szeretnél?" Azt akarom, hogy begerjedjen, belemarkoljon a hajamba, és keményen megmutassa az utat. (Kis időbe telt, míg megérttettem vele, hogy EZt szeretném kiprovokálni, és nem azt várom, hogy ő mondja meg, mit is kell tennem - tudom én azt pontosan!) Ma reggel sikeres volt a provokációm; folyamatosan, percekig tartottam rajta a számat, közben apró nyelvjáték csalogatta elő a kis, édes sóhajokat, amiket még ilyen helyzetben mindennél erősebben hallok.

 

 

A végén aztán mindig kifekszik, mint aki nem is él; piheg, behúnyja a szemét, apró puszikat ad - ekkor elszáll minden kényszerítő erő, a fizikai fölény pár percre elillan - ugye, hogy a nő irányít igazából? ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://ahatodikerzekem.blog.hu/api/trackback/id/tr921199433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása